Gareth A. Davies, a Daily Telegraph újságírója volt a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) médiagálájának díszvendége.

 A gálán azok a magyar sportújságírók kaptak elismerést, akik az elmúlt években a legtöbbet tették a paralimpiai mozgalom népszerűsítéséért. Daviest tavaly a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) az év újságírójának választotta. A brit sportújságíró a gála után nyilatkozott az MPB hivatalos weboldalának , a www.hparalimpia.hu-nak

- Először is szeretném még egyszer megköszönni, hogy meghívást kaptam erre a nagyszerű rendezvényre, minden elismerésem, a helyszín kiválasztása és a lebonyolítás is kiváló volt- mondta Davies. - Öt évvel ezelőtt jártam legutóbb Budapesten, akkor Puskás Ferenccel, az Aranycsapat legendás játékosával és feleségével, Puskás Erzsébettel találkoztam, az erről írt beszámolómért különdíjat kaptam, igyekszem az MPB médiagálájáról is olyan tudósítást írni, hogy annak is nagy visszhangja legyen Nagy-Britanniában.

- A brit paralimpikonok Athénben 2004-ben és két éve a pekingi nyári játékokon is a második helyen végeztek az éremtáblázaton. Mi a sikeres szereplés titka?

- Mindkétszer a kínaiak előztek meg minket, Pekingben összesen több mint száz érmet szereztünk, én is úgy gondolom, hogy nem lehetett okunk panaszra. A titok nagyon egyszerű. Kemény, szakszerű munka, hosszútávú koncepció és a feltételek maximális biztosítása. A brit paralimpikonoknak csak a sportra kell koncentrálniuk, mindent megkapnak azért, hogy ki tudják hozni magukból a maximumot. Van egy széles tömegbázis, ahonnan különböző szinteket kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki elérjen a csúcsra és paralimpiai résztvevő legyen. A paralimpikonok évi 10 és 20 ezer euró közötti összeget keresnek, ez lehetővé teszi, hogy csak a sportra kelljen koncentrálniuk. Semmire sem kell költeniük ingyen használhatják a sportlétesítményeket, sporteszközöket. A paralimpián nyert éremért nem jár külön jutalom, viszont minden dobogós helyen végzett sportoló élete végéig havi 5-6 ezer eurót kap az államtól.

- Miből tudják a felkészülés költségeit finanszírozni?

- Nagy Britanniában több mint ezer magániskola van, ezek diákjai évente többezer euró tandíjat fizetnek. Ezek az elitiskolák modern sportcsarnokokkal, uszodával és minden olyan felszereléssel rendelkeznek, amelyre a paralimpikonoknak szükségük van. A kiemelt iskolák versenyeznek a fizetős diákokért és rájöttek arra, hogy úgy kapnak nagy reklámot, ha ingyen beengedik a paralimpikonokat a létesítményeikbe. A brit magániskolák egymással versenyeznek azért, hogy melyik intézmény létesítményeiben készül több paralimpikon, természetesen ingyen. A brit versenysport négy évre 250 millió euró támogatást kap, a paralimpikonoknak csak a felkészülésre évi 8 millió euró jut. Az összeg fele állami támogatás, a másik felét a szerencsejátékok bevételeiből kapja a brit sport és ezen belül a paralimpiai mozgalom. Az állam négyéves ciklusra egy összegben adja oda a támogatást, amelynek felhasználását a paralimpiai bizottságra bízza.

- Magyarországon ez nem így működik, döbbenetes számokat és információkat osztott meg velünk. Hogyan találnak rá a szigetországban az új versenyzőkre?

- Nagyon szoros, napi kapcsolatban áll a paralimpiai bizottság a honvédelmi- és egészségügyi minisztériummal. Afganisztánban rengeteg brit katona szolgál, arrafelé gyakoriak a harcok és sajnos sok fiatal szenved olyan sérüléseket, melyek következtében amputálni kell egy vagy több végtagot. Ezekkel a sebesültekkel a lehető leggyorsabban felveszi a kapcsolatot a paralimpiai bizottság illetékese és már a kórházi kezelés során a rehabilitációs programba beépítik azt a sportágat, amelyben később esetleg számítani lehet a sérült katonára. Ezek a fiatalok általában kisportolt, jó fizikumú huszonéves férfiak, akiknek a gyógyulásában, a fizikai mellett a mentális felépülésében rengeteget segít a sport. Nem lesz mindenkiből paralimpikon, de a sport és a hasonlóan járt társak segítségével sokkal könnyebb alkalmazkodni a megváltozott élethelyzethez. A szakértők pár napos kórházi kezelés után pontosan látják, hogy kit érdemes a kosárlabda, kit a rögbi irányába terelni, vagy kiből lehet atléta, esetleg úszó.

- A sajtó mennyire érdeklődik a paralimpikonok iránt?

- Egyre inkább. Én az atlantai paralimpiáról tudósítottam először, egy évvel korábban a Daily Telegraphban egy kis pár soros rovatom volt. Az érdeklődés fokozatosan nőtt, egyre többen fedezték fel a lapban a rovatomat, de az 1996-os atlantai paralimpiáról még egyedüli brit újságíróként számoltam be. Négy évvel később a sydneyi játékok hozták meg az áttörést, oda már a BBC televízió is forgatócsoportot küldött, hat újságíró volt a helyszínen és azóta a brit média rendszeresen és nagy terjedelemben számol be a paralimpiai hírekről is.

- Végezetül, mit tudna tanácsolni, mit kellene tenni Magyarországon azért, hogy a paralimpiai mozgalom hasonló erkölcsi és anyagi megbecsülésnek örvendjen, mint Önöknél?

- Nem szabad feladni. Apró lépésekkel lehet előrébb jutni. A sajtó mindenhol hatalom, a mostani médiagálához hasonló eseményeket kell szervezni, folyamatosan az illetékes minisztériumok nyakára kell járni. El kell érni, hogy a sajtó figyeljen fel a paralimpikonokra, aki a média számára eladható, azt a paralimpiai mozgalom mellé kell állítani. Az újságírók segítségével már elég nyomást lehet gyakorolni az államra. Az államnak is az az érdeke, hogy a fogyatékkal élők rendszeresen sportoljanak és a lehető legteljesebb életet éljék. Sokkal kevesebbe kerül az államnak egy sportoló, mint egy rendszeres gyógyszeres kezelés alatt álló beteg. Ezt addig kell ismételgetni, amíg az arra illetékesek ezt meg nem értik.

Forrás: www.hparalimpia.hu